METAFORA
ÉLETEN INNEN ÉS TÚL… Lebegek. Nagy víz színén lebegek, csak arcom emelkedik és süllyed szabályos rendben, a lélegzetvételeim ritmusára. Hagyom, hogy a félelem elengedje a szívem, amit vasmarokkal szorít időtlen idők óta és közben türelmesen várom, hogy megérkezzen a bizalom, én pedig odaadhassam magam, egész eddigi életemet újraíró vak tudással, hogy megtart. A víz… Egyszer […]