Egy gondolat:
“Mindenekelőtt ne veszítsd el a sétálás iránti vágyadat. Minden nap belesétálok a jólét állapotába, és eltávolodom minden betegségtől. A legjobb gondolataimat sétálva értem el, és nem ismerek olyan gondot, amely annyira nyomasztó lenne, hogy ne lehetne elhagyni egy sétával. De ha egy helyben ülünk, minél tovább ülünk mozdulatlanul, annál inkább megjelenik a betegség érzése. Tehát ha az ember többet sétál, több minden rendben lesz.”
(Søren Kierkegaard)
Sétálok tavasszal, nyáron, ősszel és télen, napsütésben, szemerkélő esőben, ha havazik, vagy ha vihar dúl, nem nagyon persze, épp csak. Nem bánom, ha cibálja a kabátomat, vagy még kócosabbra fújja a hajam, de tompán mennydörögjön és a villámok se érjenek a földig. Az csak a szobám ablakából gyönyörű. Félelemben nem lehet gyönyörködni, mert megfullad bennünk az öröm.
Igazi téli, vattapuha vasárnap volt a tegnapi, amikor mennél és maradnál is, a teamécses illatú szoba melegében. Feldobtunk egy érmét és kicsit didergős, deret szitálós sétára indultunk, a lányom meg én. Szentendre valódi időutazás nekünk. Összeszokott lépteink ütemesen rótták a macskaköves utcákat, s miközben a lányomat hallgattam, bennem életre kelt a számtalan közös emlék. Láttam a járni még alig tudó csöpp gyerekem hatalmas szemeit, ahogy rácsodálkozik a világra és felém nyújtja apró kezeit, hogy vegyem fel, aztán egy büszke kisiskolás szőke fürtjeit simítottam gondolatban. Lopva figyeltem őt serdülő kamaszként, nyúlánk, könnyű léptű volt, szinte felkapta a szél, majd érettségiző, se nem gyerek, se nem felnőtt nagylánnyá változott, aki megfogta a kezem az utcán újra.
Tegnap egy fiatal nő lépkedett mellettem, orráig sálba burkolózva, óriási kék szemei látszottak csupán, a tiszta átható tekintet, mely oly sokszor mutatta nekem az utat. A jólét állapotába, ahogy Kierkegaard mondja, a gondoktól mind távolabb. Káoszból a rendbe, félelemből szeretetbe.
Sétálj.
Az elméd kitisztul, a szíved megtelik, a tested új erőre kap.
A mozdulatlanság megdermeszt és ami dermedt, könnyen törik. A mozgásban lendület van és erő. A mozgás változás, a változás élet, az élet varázslat.
– Szentendre –
