Egyik kedvenc ünnepem a Fényünnep, ám elgondolkozom néha, vajon valóban azon az egy napon, vagy inkább éjszakán, december vége felé születik a fény? Vagy újjászületik minden naplementében és napfelkeltében, s vele minden élményben, amit megélhetek a lányommal, a családommal, egy jó baráttal, a szerelmemmel…?
Hol születik a fény?
Az ég alján, míg halovány rózsaszínből a narancs tüzes árnyalataiba vált? Vagy tűzijátékos, harsány ünnepeken? Egy parázs tekintetben, meghitt ölelésben, vagy egy gyermek gondtalan örömében? A lányom igaz szemeiben, a testvérem állhatatos és kitartó szeretetében, a barátaim támogatásában, vagy a szerelmem közeledő lépteiben?
A Fény csak VAN.
És minden nem létező időpillanatban megszülethet újra, amikor csak felismerem. Önmagamban, vagy benned. Így lesz ünneppé bármely pillanat.
Utószó: amikor a benned és bennem határai elmosódnak, nem pillanatokra, de végleg, fénnyé lesz maga az élet is talán. Nem születik és nincs több felismerés, csak létezés van. Egy soha véget nem érő ünnep. Nem tartok itt, talán te sem, de erre tartunk mindannyian. Érzem.
