A szeretet ünnepe
Ahogy közelednek az ünnepek, hajlamosak vagyunk elcsendesedni, befelé tekinteni, összegezni, ki-ki a maga módján, tempójában és mélységeiben.
Mozgalmas év áll mögöttem, talán minden eddiginél gyorsabban szaladt az idő velem, hihetetlenül kreatív, tartalmas és izgalmas évet zártam, szerencsés vagyok!
Sok volt az új kihívás, egy részét én szabtam magamnak és volt, amit az élet diktált, én pedig mentem vele. Engedtem, hogy vigyen a sodrása, épp elég régóta tapasztaljuk egymást – az élet, meg én – ahhoz, hogy tudjam, hasztalan minden ellenállás, csak akadályozom magam, ha ragaszkodom a saját elképzeléseimhez. Utóbb mindig kiderül, hogy az élet jobban tudja…:)
Csodálatos év volt. Tele meglepetéssel és izgalommal, örömmel és persze néhanapján rám talált a szomorúság is, így van rendjén. Kellenek a felismerések, az oldódások, kell az öröm és kell, hogy tudjunk bánni fáradtabb, sápadtabb hangulatokkal, periódusokkal is. Szabad elcsüggedni, sebezhetőnek lenni, időt adni a gyógyulásnak, lelkileg épp úgy, mint fizikailag, akár mélyebb az a seb, akár egy semmiség billenti ki a békét bennünk.
Rengeteg ajándékot kaptam, értékes, időtálló ajándékok, meglepetések voltak. A legtöbbjük pénzben nem mérhető, érzésben annál inkább. Új barátságok köttettek és megszilárdultak a régiek, új tervek születtek, majd megvalósultak, mégpedig olyan tempóban, hogy hozzászokni sem volt időm. A meglepetés erejével hat máig egy-egy történés, óriási hálát érzek. Hálás vagyok a családomnak, a támogatásuk nagyon sok erőt ad, hálás a barátaimnak, legyenek régi társak, vagy újak, remek embereket sodor az élet az utamba és csak remélni tudom, hogy sikerül viszonozni mindazt a türelmet és szeretetet, amivel kísérnek az úton.
Hálás vagyok Nektek, akik olvastok itt, vagy bármely oldalamon. Hihetetlenül inspirál a jelenlétetek, alig látott napvilágot a könyvem és máris egész közösség szerveződött köré. Nehéz szavakkal kifejeznem, amit érzek, a könyv megjelenésével egy álom vált valóra és ezt az álmot Ti tovább álmodjátok velem.
A karácsony keresztény ünnep és csodaszép. A szeretet ünnepének nevezik, amivel egyetértek, mégsem hagy nyugodni a gondolat, hogy a szeretetet pár napra korlátozni méltatlan, sőt értelmezhetetlen, ha mégoly szép hagyományok és pillanatok kötődnek is hozzá. Ahogy képtelenség a szeretetet mérni, lehetetlenség korlátozni is térben vagy időben akár. A szeretet egy minőség, energia és mint ilyen korlátlan, végtelen és halhatatlan. Nem kötném valláshoz, sem hagyományokhoz, semmihez, amit ember teremtett.
Ünnepeljük karácsonykor a szeretetet, nincs ezzel baj, de ünnepeljük épp így minden egyes napon, nem görcsös, erőltetett módon, hanem elfogadással, türelemmel mások és önmagunk iránt. Engedjük a szeretetet lélegezni, ne legyenek elvárásaink felé és egymás felé sem, engedjük szabadon magunkat is, szeressük magunkat végre feltételek nélkül.
Évről évre változunk, sokat változtam én is az utóbbi években és ez örömmel tölt el. Nem mindig problémamentes folyamatok ezek, kisebb nagyobb akadályokkal szembesülök én is, ahogy bárki, de ezek az akadályok inspirálóan hatnak rám és megerősítenek önmagamban, ami pótolhatatlan érték.
Idén a napfordulóval kezdtem ünnepelni, a fény ünnepén érkeztem meg az örömbe és úgy döntöttem, tart, amíg érzem. Míg lobog a fény és éltet. Nem állítok karácsonyfát, ebben az évben az ajándékokat is élményben mérem inkább, az érzéseimre figyelek és arra, ami ebből mások szemén át visszatükröződik rám. Ez lesz az én csillagszórós ajándékom. Olvasni fogok e tekintetekből, talán egyszer meg is írom, amit elmeséltek…
Áldott, békés és boldog ünnepeket kívánok! Gerda…
