Pátyon jártam
Nem is kiszállt, kiugrott inkább az autóból és a levendulás felé vette az irányt. A lábai alig érintették a talajt, ellenállhatatlanul vonzotta a lilán ringatózó táj és az édes, fűszeres illat. Míg lépdelt, teleszívta a tüdejét és hagyta, hogy az élet, mint megtagadott szerelem birtokba vegye minden porcikáját újra. Ahogy letérdelt a dús bokrok közé és arcát az érdes tapintású virágok közé fúrta, nagyot sóhajtott, s vonásain titokzatos mosoly tükröződött.
A fenti sorokat egy korábbi levendulaszezon ihlette, ám én épp olyan lelkesedéssel vetettem magam a lila áradatba most, a nyári napfordulón épp csak túl, mint egykor. A szívem volt csak könnyebb talán, a lépteim vidámabbak, s az emlékeim színesebbek, nem árnyékolja őket csalódás többé, sem telhetetlen vágyak, vagy hiú remények, az élet bőkezű és amerre nézek, bőség terem.
Körülöttem lila tenger, hullámzó és buja, közben éteri és titokzatos mégis. Semmihez sem fogható. El akarok merülni, fürödni szeretnék benne, a lényem megtelik varázslattal, míg illatát a pórusaim magukba szívják. Nekem döng minden méhecske és dongó, a kézfejemről tovarebbenő lepke szárnyai lágyan érintik a bőröm búcsúzóul, s az életet ünnepli minden madár körülöttem.
Teljesen jelen vagyok a pillanatban.
Teljes vagyok.
A lila témája a gyógyítás, a szolgálat, az önmagunkra ébredés. A transzformáció, a bölcsesség, a tudatosság és a változás színe. Segít feldolgozni a félelmeinket, képessé tesz a változásra, önismeretre biztat, segít egyensúlyba hozni lényünk férfias és nőies oldalát. Fejleszti az intuíciót, az istenivel való kapcsolódást és erőteljesen képviseli a fényt. A lilában megjelenik egy cseppnyi túlvilág, egy távoli, misztikus dimenzió, a láthatatlan.
Nem ígér.
Átváltoztat.
Ha engeded.
