Pontosan öt éve ezen a napon, 2020. január 19.-én, Valaki, aki fontos volt nekem, azt mondta: “Nem tudom miért, de veled őszinte vagyok…ezt próbálom tanulni, de nem vagyok jó benne… új terület.”
Hittem neki. Mindig hiszek annak és abban, akit szeretek.
“Amikor igent mondtam neked, a hit elmenekült és én rámosolyogtam a halálra.
Olyan világba léptem érted, ahol soha többé nem kell félnem.
Kézen fogtam a semmit.
És megkaptam mindent.”
(Se veled, de nélkülem, részlet)
Ő tanította meg nekem, mit jelent a feltétel nélküliség és az elengedés. Megtanított értékelni a jelen pillanatot és benne az apró részleteket, amelyekből világok születnek, s lassan megtanultam azt is, hogyan maradjak éber, miközben folyton álmodom. Világokat.
Az őszinteséget nem kell tanulni, ahogy a hazugságot sem, következmény mindkettő. Tanulni a bátorságot lehet, a bizalmat és az együttérzést.
Amikor megismertem őt, még nem tudtam, hogy a hit, ahogy az elmúlás is, illúzió.
Olyan világba léptem, ahol a félelem megengedett, így elveszítette az erejét.
A semmi végtelen számú lehetőséget rejt.
A minden pedig egyre tágul.
2025. január 19.
Elemzési adatok és hirdetések megtekintése
Az összes reakció:
332332
