Mindenki megnyugtatására…
Napjainkban, amikor a táplálkozás, mint életjelenség – túl megannyi reformon – színesebb és sokfélébb, mint valaha, amikor a növényi alapú étkezésről ódákat zengenek, én még mindig belefutok kétkedőkbe és csodálkozó, vagy sajnálkozó pillantásokba, amikor megemlítem, hogy vegetáriánus vagyok.
Értem én, hogy a többség számára az általa preferált szokások a követendők és hogy az elfogadásról könnyebb beszélni, mint gyakorolni azt, mégis rendre meglep ez a képmutatás. Úgy teszünk, mintha, közben hangtalanul és elfedezve ítélkezünk mégis, mert ami tőlünk távol áll, az idegen és ami idegen az fenyegető. Vagy legalábbis gyanús.
Legtöbben nem kérdezik, miért döntöttem így, az egyre elhatalmasodó állatszeretetem miatt, vagy egészségügyi okokból esetleg, csak igyekeznek meggyőzni róla, hogy helytelen és veszélyes, amit teszek, vagy ahogy élek, hiszen ez lényegében életforma.
Mivel nem kérdeztem senki véleményét és nem kértem tanácsokat sem – ami nem jelenti azt, hogy nem is fogok – hálás lennék, ha tiszteletben tartanák a saját életemmel, egészségemmel és testemmel kapcsolatos döntéseimet, akár el tudják fogadni, akár nem.
Én sem szeretném megváltoztatni saját mintáim és elképzeléseim alapján mások szokásait és választásait, természetes hát, hogy ugyanezt várom másoktól. Mindenkit arra biztatok, hogy figyelje a teste igényeit, jelzésit és ennek megfelelően állítsa össze az étrendjét. Vagyis egyen azt, ami jól esik.
Az, hogy nem eszem húst, a saját jól megfontolt döntésem, most pedig megragadom az alkalmat, hogy eloszlassak ezzel kapcsolatban néhány tévhitet:
Az ötvenes éveim elején járok és bevallom, jól érzem magam. 46 kiló vagyok, nem különösen vékony, nem is telt. A sportot nem kényszeresen űzöm, inkább, ahogy a hangulatom és az időbeosztásom diktálja. A vérképem tökéletes, a vasam is, anélkül, hogy pótolnom kéne. A szervezetem igazán hálás, megelégszik némi C és D-vitamin pótlással, a bőröm rugalmas, a szöveteim is azok. Energiám van bőven, beérem 5-6 óra alvással naponta. A változó kort érdeklődéssel, félelmek és aggodalmak nélkül, gyengéd elfogadással vártam. Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy rossz hatással volna a nőiességemre, vagy a megítélésemre. A nehézségei máig ismeretlenek számomra, jellemző tüneteiből semmit sem tapasztaltam. Hálás vagyok érte.
Egészségtelen volna a vegetáriánus táplálkozás? Számomra biztosan nem az. Bízom az ítéletemben, ahogy a testemben is, hiszek neki. Nálam jobban senki sem tudhatja, mire van szüksége. Hisz én lakom benne.
A fénykép múlt hétvégén készült, közvetlenül azután, hogy kiokosítottak, vérszegény leszek hamarosan, ha nem fogyasztok húsfélét.
Nem vitáztam. Inkább futni mentem. 
