Szerelemről – méltóságról, szívből, őszintén
– Hány szerelmet bír el az emberi szív? Mélyet, igazit, igazat. Hány szerelmet enged be egy végtelennek remélt élet? Hármat elbír? – El. Hány volt eddig? – Néztél rám, kérdőn és figyelmesen. – Kettő. – A hármas egy jó szám. – Mosolyogtál és megsimogattad az arcom. – Igen – nevettem. – A hármas jó szám. […]
Biztos pont
“Amikor azt mondtad, eljössz, arra gondoltam, ha kimennél a teraszra, oda kellene állnom közéd és az átlátszó üvegkorlát közé, hogy legyen egy biztos pont közötted és a mélység között, és ne félj. Most azon tűnődöm, ha erre jönnél, odaállnék-e még…” (Taussig Gerda: Se veled, de nélkülem, részlet) Kiragadtam két idézetet a könyvemből, melyek a kapaszkodókról, […]
LEGYEN KENYA
VARIÁCIÓK KÁVÉRA Nincs többé időm azzal foglalkozni, hogy megértenek-e, vagy sem. Bármit gondolsz rólam, az úgy van. Úgy van jól. Maradj, vagy menj. Nincs különbség többé. Elfogadlak, vagy elengedlek, a kettő lehet egyazon időpillanat, s a megtapasztalás is egy. Maradj. Vagy menj. Csak dönts. Én már döntöttem. A kávé a kezemben még gőzölög, az illata […]
METAFORA
ÉLETEN INNEN ÉS TÚL… Lebegek. Nagy víz színén lebegek, csak arcom emelkedik és süllyed szabályos rendben, a lélegzetvételeim ritmusára. Hagyom, hogy a félelem elengedje a szívem, amit vasmarokkal szorít időtlen idők óta és közben türelmesen várom, hogy megérkezzen a bizalom, én pedig odaadhassam magam, egész eddigi életemet újraíró vak tudással, hogy megtart. A víz… Egyszer […]