MEGBOCSÁTÁS
Az új könyvből… Ahogy a mellettem hangosan zubogó szökőkutat hallgatom, lehunyom a szemem és a medence feszített víztükre helyett türkizzöld tó partjára képzelem magam. Csendes vizébe nagy robajjal érkezik a vízesés fentről, az emberek világából, lent a mélyben pedig, terebélyes fák és buja növények tövében éteri lények őrzik a békét, amelyben történetek születnek hangtalan. Az […]
VISSZATÉRÉS
Eltűntnek nyilvánítva Eltűntem egy időre. Olyan belső csendbe burkolóztam, ami nem egyedüllétet igényel, csak őszinte, meghitt pillanatokat azokkal, akik ismerik ezt a csendet, akiknek ez otthonos, akikkel töltődhetek. Élményeket gyűjtöttem, bezsebeltem számtalan mosolyt és mindeközben nagyokat szippantottam a nyárból, mert ez az én évszakom, ekkor érzem magam igazán elememben. A nap egyre növekvő ereje felkorbácsolja […]
HŰSÉG
Mindenki annyit lát belőlünk, amennyit megengedünk, illetve, ahol ő maga tart. Az önismeretében. A kérdés az, mi mennyit látunk magunkból és igaz-e, amit látni vélünk, amit elhittünk magunkról, vagy elhitettek velünk? Az igazság, ami felé tartunk és amit kutatunk önmagunkban és másokban egy életen, vagy ki tudja hány életen át, folyamatosan változik, tágul. A tudatunkkal […]
SZENTENDRE
Egy gondolat: “Mindenekelőtt ne veszítsd el a sétálás iránti vágyadat. Minden nap belesétálok a jólét állapotába, és eltávolodom minden betegségtől. A legjobb gondolataimat sétálva értem el, és nem ismerek olyan gondot, amely annyira nyomasztó lenne, hogy ne lehetne elhagyni egy sétával. De ha egy helyben ülünk, minél tovább ülünk mozdulatlanul, annál inkább megjelenik a betegség […]
MINDENSÉG
Pontosan öt éve ezen a napon, 2020. január 19.-én, Valaki, aki fontos volt nekem, azt mondta: “Nem tudom miért, de veled őszinte vagyok…ezt próbálom tanulni, de nem vagyok jó benne… új terület.” Hittem neki. Mindig hiszek annak és abban, akit szeretek. “Amikor igent mondtam neked, a hit elmenekült és én rámosolyogtam a halálra. Olyan világba […]
FELOLDOZÁS
“Azért nem lehet, hogy belesírjak a világodba, hogy hiányzol, azért nem kapaszkodhatok a nyakadba az érzéseimmel, mert elhagyott a hangom rég. Mert az olyan lenne, mintha leguggoltam volna az apám lábához és arra kértem volna, hogy szeressen. Hogy hadd legyek a gyereke, a lánya, a mindene. Mintha azt bömböltem volna, a földből szinte ki sem […]
BOLDOG ÚJÉV
“A boldog újév becsukja a szemét, úgy döntöttem, le is ragasztom egy tapasszal, nehogy vérezzen, mert undorodom a vértől, ahogy undorodom a csendtől is most. Akkor is, ha ez a csend benned unatkozik épp és én szeretni akartam mindent, ami te vagy. Elrontottad nekem a csendet, ellenségemmé tetted, mert távol tart tőlem. Beburkol és elrejt, […]
Szerelemről – méltóságról, szívből, őszintén
– Hány szerelmet bír el az emberi szív? Mélyet, igazit, igazat. Hány szerelmet enged be egy végtelennek remélt élet? Hármat elbír? – El. Hány volt eddig? – Néztél rám, kérdőn és figyelmesen. – Kettő. – A hármas egy jó szám. – Mosolyogtál és megsimogattad az arcom. – Igen – nevettem. – A hármas jó szám. […]
Biztos pont
“Amikor azt mondtad, eljössz, arra gondoltam, ha kimennél a teraszra, oda kellene állnom közéd és az átlátszó üvegkorlát közé, hogy legyen egy biztos pont közötted és a mélység között, és ne félj. Most azon tűnődöm, ha erre jönnél, odaállnék-e még…” (Se veled, de nélkülem) Kiragadtam két idézetet a könyvemből, melyek a kapaszkodókról, a biztonságról szólnak, […]
Aranymedál
Anna Anna derűsen szemlélte az utca forgatagát, a forróság szinte tapintható volt, remegett a levegő körülötte. Nagyot kortyolt az erős feketéből, élvezte, ahogy a fűszeres lé végig csorog a nyelvén, majd a torkán. Önkéntelenül megsimította a nyakát, ujjbegyével épp, hogy érintette a vékony láncot, amelyen parányi szív csüngött, Péter ajándéka. – Illik hozzád ez a […]